14 éves voltam, amikor megtörtént a rendszerváltás. Túlságosan nem hatott meg, még gyerek voltam. Azért voltak számomra érzékelhető változások.
Például:
- szüleim gyári munkásból vállalkozók lettek,
- magasabb lett a zsebpénzem,
- megkaphattam a levis farmert meg a converse tornacipőt,
- lehet kapni milka csokit, tobleronét, nem beszélve a hubba bubba(almás) rágoról
A politika, mint olyan nem érdekelt. Tudtam, hogy van, ha más nem abból, hogy ha családi összejövetel volt, a felnőttek baromira vitatkoznak rendszerről, elnyomásról, pénzről, jobb oldalról, baloldalról. Szüleim, soha nem beszéltek nekem a politikai hovatartozásukról. Amikor egy kicsit is oda figyeltem ezekre, a vitákra, az kirajzolódott, hogy szüleim örültek a rendszerváltásnak. Azt is hallottam, nem egyszer, hogy míg a mi családunk 13 évet várt a lakásra addig a család másik fele 2 éven belül megkapta. Akkor még én ezt úgy értelmeztem, hogy hát nekik szerencséjük volt. Ma már tudom, hogy mi azért vártunk ennyit, mert szüleim nem voltak hajlandóak belépni A Pártba még KISZ tagok sem voltak.
1994-ben még nem szavazhattam, mert augusztusban töltöttem be a 18-at. 1998-ban volt lehetőségem először szavazni. Szüleim meg sem próbáltak befolyásolni. Megkérdezték, hogy mit gondolok, de ennyi. 22 évesen még nem mélyedtem el a politika világában. A döntésemet arra alapoztam, hogy 4 év nagyon kevés idő gyökeres változások elérésére. Ezért én az MSZP-re tettem a voksomat, gondoltam kapjanak még 4 évet. Mint tudjuk a Fidesz nyert akkor és kezdte el a kormányzását. Nem voltam mérges, mert nem is igazán érdekelt. Hoznom kellett egy döntést úgy, hogy fogalmam se volt a tétjéről. Számomra az 1990 és 2002 közötti időszak jelentéktelen volt politikailag, nem éreztem semmi rosszat vagy túlságosan jót ezzel kapcsolatban. Éltem a kis életemet zökkenő mentesen.
2002-től viszont már megéreztem a változást. Köszönhetően annak is, hogy közelebb kerültem a politikához. El kezdett érdekelni, belemélyedtem. Felnőtté válás egyik fontos momentuma, hogy tudjuk, hogy hová tartozunk. Én a Fidesz mellett döntöttem. Volt szerencsém a Fideszt közelebbről megismerni, és úgy éreztem, itt van az én helyem, ők engem képviselnek.
Az elmúlt 8 évben sok minden történt velem. Született két gyermekem, meghalt az édesanyám, megkezdtem önálló életemet a párommal, a családommal. Megkezdődtek a mindennapos problémák, lakásvásárlás, felújítás, berendezés majd a fenntartás. Ezekből a legnehezebb a fenntartás. Mert, hát hogy is van ez...lakást és minden egyebet lehet hitelből, és örülünk, mert meg van mindenünk, na de ezt fent is kell tartani, ami már nem olyan egyszerű. De gondolom, ezt nem kell senkinek ecsetelnem.
Most én is, mint nagyon sok magyar ember a teljes kétségbe esés szélén állok. Reménytelenség, reménytelenség hátán. Most itt vannak a választások, ezért azt érzem, hogy még erőteljesebben meg kell fontolnom a döntésemet. Mára elérte azt Magyarország, hogy nem 1 vagy 2 lehetőség közül tudunk választani. De ezzel fel is adják a leckét a pártok. Most azt kérdezitek, hát mi van veled ott a Fidesz, szavazz rájuk. Na igen de most először nem szeretnék elfogult lenni, mérlegelni fogok, végig zongorázom az összes lehetőséget, és ezt megosztom veletek.
