Velük kezdem, mégiscsak ők vannak kormányon. Nézzük először mi történt velem, illetve engem érintő változások a 8 év alatt.  Családi pótlék: megemelték, nem is kicsit, hozzá teszem ők voltak az elsők, akik az elmúlt 20 évben hozzányúltak a családi pótlékhoz. Ez részemről jó mivel két gyermek is van. Nem akarok bele menni gazdasági kérdésekbe, mivel nem vagyok közgazdász. Azt tudom, amit érzek magamon, hogy egyre kevesebbet ér a pénzem. És jöhetnek itt nekem mindenféle mutatókkal akkor is így van. Nem beszélve a lakásfenntartás meg növekedett költségeivel, amit lehet, hogy ők nem vesznek figyelembe. Míg a 80.-as években az átlagbér 15-20%-a volt a lakásfenntartás költsége, ez ma Magyarországon eléri a 60%-ot. És akkor még nem számoltam bele a hiteltörlesztést. Nyugdíj, bevezették a 13. havi nyugdíjat, majd elvették, amit azért köszönhetünk a válságnak is, nem rónám rájuk 100%-ban. Az, hogy a nyugdíjak vásárló értéke 1/3-val megnőtt azt gondolom valóban igaz, de egy tény édesapám nyugdíjas + özvegy így a nyugdíja 60. 000.-. Pont nem érdekel, hogy mennyivel nőtt, mert így sem tud belőle megélni. Ilyenkor jön a demagóg duma, hogy azért kevés apám nyugdíja, mert vállakózó volt és minimálbérrel, volt bejelentve. Na erre én azt szoktam mondani, hogy de 25 évet gyárban dolgozott, és ha úgy lett volna vállalkozó, hogy frankón bejelenti magát akkor meg éhen haltunk, volna. Az állam spórolt azon, hogy nem kértünk segélyt, nem lettünk hajléktalanok, hanem megpróbáltunk megoldást találni de való igaz ilyen áron, hogy most apám nem tud megélni. Egészségügy, na sarkalatos pont, több szempontból is érintett a téma. A nagy reformok közepette, amikor is bezártak elég sok kórházat, történt velem, hogy édesanyám halálával megörököltem egy kórházi büfét. Ami miért is ne olyan kórházban volt, amit bezártak. Az hagyján, hogy ki kellett fizetnem az örökösödési illetéket utána, majd a kórház bezárásával még eladni sem tudtam. Amikor bezárták az épületet nekem még folyamatosan, küldte a bérleti díjat az önkormányzat. Mire én közöltem, hogy hogyan üzemeltessem a büfémet, hát be van zárva a kórház, erre azt a választ kaptam, hogy akkor saját költségemre bontsam le és szállítassam el a büfét. Hát köszönöm szépen. Másik történetem, második gyermekem születése. Lakóhelyem közelében lévő kórház, központi kórházzá lett nyilvánítva. Ami annyit jelentett ugyebár, hogy jóval többen tartoznak oda. Ami még nem biztos, hogy probléma lenne, de az már igen, hogy ehhez a jóval több ember ellátásához nem adnak jóval több felszerelést. Amikor bementem a kórházba szülni már előre jelezték, ha esetleg császármetszésre kerülne sor, akkor sajna elfogyott a sterilizált eszköz és a sterilizáló sem működik, ezért arra számítsak, hogy akkor átvisznek egy másik kórházba. Mondom ez szép volt. Szerencsére nem volt ilyen probléma. Majd mikor megszületett a kislányom, és vittek fel a szobánkba, közölték, hogy nincs tiszta ágynemű, lepedő meg egyáltalán nincsen. Abban az ágyneműben kellett aludnom, amiben szültem. Mondanom se kell, el volt látva ez az ágynemű vér és izzadság foltokkal. Ennyit az egészségügyről. Hozzá teszem, nem róhatjuk fel teljes egészében az egészségügy problémáit az MSZP-re, de csak rontottak az amúgy is silány helyzeten. Ezek azok a témák, amik ténylegesen engem érintettek.

Elolvastam a jelen választási programjukat, ami pozitív már ők sem mernek nagyot ígérni, kisebb és elég hosszú távú ígéretekkel van tele. És pont ezért nem tetszik, ebben az országban nem 5 év alatt kell felzárkóztatni béreket vagy nyugdíjakat. Hanem sürgősen tenni kéne valamit. Az euró bevezetése csak tolódik, 2006-ban azt ígérték 2008-ban lesz euró, majd jött 2012 –s dátum ma azt mondják 2014. Attól félek én, meg sem fogom érni azt a fránya eurót.

Összességében nekem személy szerint nem jött be ez a 8 év, és akkor nem beszélek, a rengetek botrányról, ami körülöttük zajlik. De ezekbe nem is szeretnék bele menni.

Tehát a válaszom NEM